„A fény arannyal öntözi még
A szőke akác levelét,
De ez a fény, megérzem én,
Már októberi fény.”
A mérleg képe tovább kísérte a tanyai életünket: megjelent az udvarunkon, évszakasztalokon, a reggeli mozgásos munkában, a konyhai folyamatokban, a közös munkában, a gyerekek játékában, de a egészség-betegség képében vagy az időjárás alakulásában is. Hiszen a csípős hajnalokon, reggelekben és a hűvös alkonyokon már előbújt az ősz, és a bőrünkön éreztük a nap „erejének” gyengülését, napközben még a „vénasszonyok nyara” meleggel borította be a napjainkat.
Tünde beszámolója a Kisrügyek életéről
“Tyúkom mondja: koty-koty-koty,
gazdasszonykám gondoskodj!
Azt is mondja: kotkodács,
minden napra egy tojás!”
A baromfiudvar rendezésével kezdtük a hetet. Etettünk, daráltunk, gereblyéztünk, hogy sok-sok friss tojással ajándékozzanak meg bennünket állataink.
“Makkot szedtem tölgyfa alatt,
gyorsan telt a nagy kalap…”
Majd nekivágtunk a kirándulásnak. Örömmel gyűjtöttük erdő-mező kincseit, makkot, faágakat, csipkebogyót, gubacsot. A kisrügyek csapata együtt fedezte fel a katlant, segítve egymásnak a nehezebb szakaszokon, felkutatva együtt a félelmetes üregeket, egy csapatban mászták meg a meredek falakat. Összegyűjtöttük a szemetet, hogy tiszta legyen az erdő.
A tanulószobában ezekben a napokban elkezdődött a betűk tanulása. Szent Mihálytól kaptuk az I-t, amivel összeköti eget a földdel. Ezt lerajzoltuk, majd megkerestük az I-t magunkban, lerajzoltuk a levegőbe és végül a lapra is. Megnéztük, kinek a nevében van i, és rácsodálkoztunk, hogy minden anyuka nevében megtalálható. És csak gyűjtöttük a szavakat, amikben könnyen, vagy nehezen felfedeztük ezt a hangot.
“Felveszek tíz köpönyeget,
így szeretnek a gyerekek.
Tejföl, ecet, cukor, só
köpenyemre ez való. Mi az?”
Kedden elkészítettük az ebédhez a salátát, közben őröltünk búzát, hogy a nagyobbak majd belekeverhessék a kenyérbe. Szedtünk sóskát, és lett belőle finom saláta. Marikával bársonyvirág magokat gyűjtöttünk, amit megszárítunk, hogy jövőre ismét elszórhassuk a magokat. A novemberi piacra is szánunk belőle.
Katival a Csengő Házban euritmiáztak a kisebbek, folytatták Rózsa királyfi történetét.
Brigittával kis búzazsákokat töltöttünk, díszítettük levendulával, szalmával, amit haza is vittek a legkisebbek, legyen zsendülő búza a karácsonyi asztalra. Közben a nyáron aratott rozst kalászoltuk, csépeltük és őröltük, hogy télen felhasználhassuk a sütéseinkhez.
A munkák végén papírsárkányt készítettünk, hadd repüljenek az egyre élénkülő őszi szélben.
“Tekereg a szél,
kanyarog a szél,
didereg az eperág,
mit üzen a tél?”
Ezen a héten a nagyok között sokan betegeskedtek. A napok ritmusának és a gyerekek között kialakult kapcsolatoknak az ereje azonban megtartó volt a átalakult csoprtokban, helyzetekben.
A megfogyatkozott létszámú csapat igazán aktiv és tevékeny volt egész héten a kertben, konyhában, műhelyben, számolásban, írásban.
Hétfőn a harmadikosok Natasával a konyhai segítés után a szokásos bevásárlásra indult, majd együtt számoltak, az írásbeli összeadást tanulták, amit a hét többi napján lelkesen gyakoroltak. A hatodikosok pedig a Csengő Ház berendezésében segédkeztek.
Kedden nagy csodálattal fogadtuk Szent Mihály kardját, amit még a fiúk tovább finomítottak.
Délután pedig Kevin megedzette Marcival. Orsinak köszönhetően pontosan kerül a kardra a latin felirat.
A keddi marsi erőkkel áthatottan dolgozott az ötödik és hatodik osztály a padjaik készítésében, majd délután Diával a kenyérsütésben.
Várakozással és figyelemmel hallgatták az ötödikesek Arthur király, a hatodikosok pedig jó Gerhard lovag történetét Ági nénitől, lelkesen rajzoltak, és büszkén mutatták egymásnak saját címereiket a füzeteiken.
Szerdán két csoportban euritmiáztak a nagyobbak, Kati zenei kísérettel segítette az ötödikeseket az ötös csillag lejárásában. Léna és Zoltán elkezdték Orsival a zoknikötést. A kertben Endi-Olivér-Simon befejezték az őszi vetés, gabonák előkészítésének a helyét (gazoltak, ástak, trágyázták, gereblyéztek), Marci is sokat segített ebben, hogy Ferenc hetében – amit a legjobb búzavető hétnek tartottak elődeink a földbe kerülhessenek a magok. Kevin és Berzsián pedig a kiskertjeiket rendezgették, öntöztek, levelet gereblyéztek.
Csütörtökön jó hangulatban, játszottak együtt a 9-12 évesek Bernivel és Zsolttal, majd az ötödikesek futottak és a diszkoszvetést gyakorolták.
A délelőttben páran pizzát készítettek, amíg mások a beteg szilvafa kivágásában, fűrészelésben, a gabonaágyás mellett elválasztó virágágyás elkészítésében, virágok átültetés segítettek Diának. Volt aki Évával dolgozott, számolt, a kisebbek énekkel kísért búzaszemezgetésébe kapcsolódtak be, mondókáztak.
Pénteken a terápiás műhelybe érkezők a közös kezdés után bensőséges hangulatban festettek az ősz színeivel napsárgával, cinoberrel és kárminnal, majd a tízórai után a konyha melletti Levendulás kiskertet alakították ki Diával. Kiástuk a levendulák helyét, majd közösen öntöztük, beültettük, beföldeltük a két levendulabokrot. Köréjük hat tuskót gurítottak, amiket lelkesen csiszoltunk. A kályhába is begyújtottunk, a kéményből szállt a füst, hogy a műhelyszobában a ritmikus masszázshoz jó meleg legyen.
Délután ellátogattak hozzánk Almáskerti munkatársaink, megcsodálták a Csengő Házat, majd jó hangulatban, kötetlenül beszélgettük közös dolgainkról, programjainkról.
Szombaton pedig már három helyszínről érkeztek munkatársak a zuglói Waldorf Iskolába, ahol megkezdtük Martin Keizer művészetterapeutával az éves közös műhelymunkánkat.