„Mikor a Szent Mihály megsuhintja kardját
Elé kell állani vagy jóra vagy rosszra.
Mikor a Szent Mihály megküzd a sárkánnyal
Erőt meríthetünk a bátorságából.
Mikor a Szent Mihály a mérlegét tartja
Meg kell mérettetni vagy jóra vagy rosszra.”
Nappal – éjszaka, tavasz – ősz, születés – halál; a forgás sosem áll meg, és soha nem késő erőt merítenünk Szent Mihály hatalmas alakjából a megmérettetésre, bátorság, kitartásra.
Akarat-edző folyamat, amikor a kovács miután meggyújtja a tüzet, a fújtatónál munkába állítja az apránként felbátorodó gyermekeket, majd az izzó parázson az erőt és akaratot felébresztve közösen kovácsolják a kardot, és a szemük láttára a jellegtelen alakzatból valódi kard válik. Próbára teszi a kisebb-nagyobb gyermekek bátorságát, amikor egy kirándulás során, a sötétben, éjszakában, egyedüllétben állnak kihívás elé. Ebből megszülethet az erős pajzs és erős szív, edzett lélek és tiszta, csillogó tekintet.
Mihály tekintetének fényénél az ember felismeheti, mit tett jól vagy helytelenül. Mérlegel.
A Kisrügyek Mihály-hetéről Tünde beszámolóját olvashatjátok.
„ősz van, – fűtsetek át sietve, jóságos, erős sugarak,
hadd vigyem magammal a télbe e tiszta, kései nyarat!”
A Mihály hét első napján egy legénykével ismerkedtünk meg, aki csodás bikájának segítségével megszerezte az arany kardot és legyőzte a sárkányt, kiszabadítva ezzel a királylányt. A mesén felbuzdulva elindultunk megmenteni a királyságot, kiszabadítani súlyos láncai alól a királylányt. Próbákat kellett kiállnunk, míg az erdei tisztáson megszerezhettük kardunkat Mihály erejével áthatva. Futottunk a magas hegy tetejére, egyesével keltünk át a sűrű erdőn, zúgó patakot ugrottak át a bátrak, ingatag hídon araszolgattunk.
„Szent Mihálynak fénylő kardja villan
Győzedelme megnyitja az eget,
Színe előtt félelmünk elillan,
Szíveinkben erő ébred.”
Kedden egy különleges kovácsról szólt a mese. Szent Mihály kardját kovácsolta. Ebben mi is segítettünk neki. És a sok-sok inasnak salátát készítettünk, hogy legyen erejük a munkához. Jó volt látni, hogy ez egyre gördülékenyebben kezdünk a munkába és ügyesen aprítanak a legkisebbeknek is.
Megérkeztek a tyúkocskák és a kakaska is. A fiúkkal kitakarítottuk az ólat, megetettük, megitattuk a jószágot. Csipke és Emília szedett friss lucernát nekik, Bence és Lana daráltak. Így minden nap izgalommal keresik a kisrügyek a friss tojásokat.
„Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket üvegtálon.
Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényű körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.”
A szerdai napon részt vettünk a betakarításban. Marika kiosztotta a feladatokat: Zalán, Milán, Beni és Lana hagymát tisztogatott, Bence bodzát rakott teának üvegekbe, Emília pedig díszítette a kamrából előkerült befőtteket.
Csütörtökön a cipókészítés volt a legfontosabb tevékenységünk. Simon begyúrta a tésztát, a többiek pedig Brigittával sodortak, formáztak, csodás Mihály-kardokat készítettek. És ez a mihályi erő jelent meg a rajzokon is.
Az otthon az, ahol besüt a nap,
szép tiszta fal és langyos bútorok,
az ablakon túl ágak hajlanak,
ahol a zene fényesen forog.
Az otthon: ahol dolgozni lehet,
ahol írás és gyermek születik,
hol tea fő, és a kenyér meleg,
és álmodni és ébredni segít.
…
Az otthon az, hol nem rettegsz soha,
ahol a tér is biztat és segít,
ez belső békéd biztos záloga,
itt sírhatsz is, hisz örömre derít.
Az otthon az, hol mindig süt a hold,
ahol párnádon csillag aluszik –
ahol egymásba ér a lesz s a volt:
fénybe forgat és fényleni segít.
(Szabó T. Anna: Az otthon)
Ez a verset a Mihály-hetünk zárásakor, az új terünk ünnepi felavatásakor hangzott el Kati euritmiamozdulatai által kísérve. Olyan mintha a hetünk történései szövődtek volna képekké benne, általa.
A nagyok a héten az új padjaikon dolgoztak, délután pedig kovácsoltak. Szerdán betakarították és felásták a kiskertjeiket és a őszi vetéshez a földet; majd fényesen forgatták a rézrudakat az euritmián. Az első alkalom volt, és többeknek komoly bátorságpróba, hogy az estét és az éjszakát is a tanyán töltötték. Nagy öröm volt, hogy a szalonnasütéshez és az estéhez Emili és Dia is csatlakoztak, Marci pedig az éjszakát is a kis csapattal töltötte. Az esti közös játék és történet, egymás szuszogásának és a hálózsákok susogásának a hangjai, az ablakon bevilágító hold fénye és a párnákon alvó csillagok kísérték a közös éjszakát. Hajnalban pedig, amikor még egymásba ért a lesz és a volt, együtt indultak útnak, hogy a felkelő nap fényéből merítsenek erőt. Napközben megküzdöttek az egymásra figyeléssel, a kitartással, az erőkkel való bánással, az együttműködéssel. A nap delelőjén már összekapcsolódva álltak Szent Mihály bőségasztala és mérlege mellett, hogy – földművesként és lovagként – hálát adjanak a termésért és Szent Mihály oltalmába ajánlják szívüket.
Nap és Föld érleli a termést a nyár fényében.
Áldozzuk a szív gyümölcsét a szellemnek a tél sötétjében!
Hálás, szívbéli köszönetünk minden segítő-támogató erőnek, akinek része, munkája volt benne!
A héten vendégünk volt Pitz Ági, aki a jövő hét keddtől már megkezdi a közös munkát a nagyokkal. Szerdán Mincsik Réka segített a konyhában és a túrógombóc elkészítésében, csütörtökön pedig Lomen Éva kapcsolódott a napunkba az Emilivel való közös munkán keresztül, amihez Marci is aktívan csatlakozott.
A hét zárásaként szombaton közösségünk együtt ünnepelt a városi Mihály-napi Családünnepen a gödöllői Waldorf-iskola közösségével.
