„Elröpülnek, elröpülnek,
Tavasz s nyár vendégei,És őket már nemsokára
A kertek s mezők virága
S a fák lombja követi.”
A nyár még próbálja utolsó erejével ránk önteni a melegségét, a hőt, a fényt, ami átragyogja az emberi testet. Nekünk ajándékozza kincseit, gyümölcseit, zöldségeit, gabonáit a természet, hogy az ember életben maradhasson.
A gyermekek is telve vannak még a nyár magába szívott ajándékával, nőttek, látható fizikai változáson mentek keresztül, a lelkük is változásban, a csoport is átalakult. A közösségben minden év egy új kihívás, egy sajátos fejlődési állapot az egyének szintjén, és ezzel párhuzamosan valamennyi korosztályban. Az első hetekben így még a kicsattanó erők terelgetése történik, míg Mihály-időszakra már-már „beledolgozza magát” minden régi és új Rügy az új szociális térbe. A ritmusok újra születnek, a nyári hevesség még egy-egy robbanásban megmutatkozik, majd elcsitulni látszik. A külső látványos változás elindul egy belső átalakulás felé. Ahogy a természet is kiontotta magából gyümölcseit, virágait, terméseit, és azután egy elcsendesedés veszi kezdetét, úgy lassan tanyai életünkben is megjelenik ez a kép.
A Kisrügyek életéről Tünde beszámolóját olvashatjátok.
Gyöngy az idő
Vándoroljunk
Nincs szekerünk
Bandukoljunk.
Hétfőn ismét útnak indultunk a rügyecskékkel. A kukoricáson keresztül az Endi-fához, a csipkebokrokon túl az erdőszélig, és a titkos úton vissza a tanyára. Az új gyerekek hamar beletanultak a terítésbe, mosogatásba, törölgetésbe. Az ebéd után pedig jól esik az elcsendesedés, a pihenés, miközben a lengék világába látogattunk el a mese szárnyán.
Jön előre Egyenes,
Vele szemben Görbe,
(Miért járnak egyenest,
mért nem járnak körbe?)
Hétfő és csütörtök reggel a tanulószobában munkálkodtunk. Szép lassan tanulgatjuk az iskolás terembéli munkát is, hogy a sok megélt, tapasztalt dologból majd rajzokat, írást és számolást készíthessünk. Megtanultunk szépen keretet húzni, a krétákkal bánni és egyeneseket és görbéket rajzoltunk.
Sokat tud az én két kezem,
sokat tud az ujjam,
benne mindenféle régi,
és mindenféle új van.
Az ujjainkkal is szorgoskodtunk. A kisebb fiúk körmöcskézni kezdtek, Beni az ujjával kezdett horgolni tanulni, Emília és Lana nagy buzgalommal kötögetnek. Igazi öröm volt az euritmia óra a kis faházban, erdőillatban Rózsa királyfi meséje.
Kedden salátát készítettünk az ebédhez. Piros, zöld, fehér, lila színben pompázott a paradicsom, uborka, hagyma, jégsaláta, amit közösen dolgoztunk fel.
Csütörtökön Brájen Brigittával vándorolt egy nagyot. Mi többiek kis zsákocskákat varrtunk a lisztnek, majd mind őrőltünk, szitáltunk Brigittával és még a nevünket is beleírtuk a lisztbe, amiből cipó készül Mihály napra.
A bimbóvá érő és hajtásokká erősöső nagyok élete még hangúlyosan a külső térben zajlott a héten is.
Hétfőn Endi és Olivér számára kormoly erőpróba volt a zöldségmennyiség, amit vásároltak Natasával. Miután megpihentek, gondosan mindent lejegyeztek a füzeteikbe.
A nagyok vonattal indultak útnak, és az Arborétumba kirándultak. A séta során megtudták, hogy mikor-milyen céllal hozták létre ezt a különleges “növénygyűjteményt”, hány és milyen fajta fák találhatóak benne, felfedeztek újdonságokat is, és a nap végén a füzetükbe minderről fogalmazást is készítettek.
Kedden a konyha-, kovács-, fa/barkács-, és pékműhelyben folyt a munka.
A négy kovácsinas komoly tervezőmunkában készítette elő és rajzolta le, hogy mit szeretne alkotni.
Ezután láttak hozzá a parázs izzításához, ami ezúttal jól megdolgoztatta őket. Délután a szadai kovácsműhelyben a nagyinasok közül Léna, Kevin dolgoztak.
A pékműhelyben a kemencebegyújtásban most Kevin és Zoltán voltak a segítők István bácsi mellett, a kenyeret pedig Emili, Léna, Brájen, Marci és Nimród gyúrták.
Orsi konyhaműhelyében Rajmund volt a főkukta, az ebéd és a másnapi gombóc előkészületeiben segédkezett.
A faműhelyben délelőtt Léna, Kevin, Nimród és Zoltán elkészítették a csiszlófát a padkészítéshez, délután pedig a kisebbek folytatták a barkácsolást.
Szerdán Katival az eurtimián lelkesen mozogtak kicsik és nagyok.
A kisinasok – Endi, Martin, Olivér és Simon – ezúttal a fonalfestés fortélyaival ismerkedtek meg Anikó közreműködésével Bea műhelyében. Dióval, aranyvesszővel, hagymával és bársonyvirággal festették meg a fonalainkat és batikoltak zsákokat.
A konyhában pedig nagy izgalommal készült a szilvás gombóc. Orsi és Mincsik Réka vezetésével dolgozott Léna és Jázon a gyúrásban, gombócozásban, majd Nimród és Rajmund a kifőzésben. A közel száz mennyei és puha gombócot – nem kellett hajigálni, mint az Indul a bakterház klasszikusnak számító jelenetében 
– elégedetten és dícsérettekkel elhalmozva falatoztuk ebédnél.
Csütörtökön a nagyobbak Bernivel és Zsolttal folytatták a Bothmer-játékokat, gyakorlatokat, majd az ötödik-hatodikosok elkezdték a futóedzéseket. Endi, Olivér és Simon pedig lelkesen hámozták és darabolták a krumplit az ebédhez. A tízórai után – az eső nem szegte kedvünket – lelekes csiszolás vette kezdetét az új házban, majd a kertben folytatódott a munka. Endi, Olivér, Simon kijelölték a gabonavetéshez a területet, Léna és Olivér Diával az előző héten kivésett farönköt a kertünkből és a kertészetből hozott pozsgásokkal ültették be. Az alkotó-lelkes munka hamar odavonzotta Jázont, Endit, Kevint is.
Rajmund a kiskertjét gondozta, amihez Brájen csatlakozott lelkesen Bernivel. A konyhában Marci segédkezett. Emili a délelőttben Évával dolgozott a műhelyszobában vidám hangulatban.
Pénteken ezúttal Csipke és Emili érkeztek reggel, közösen kerestük a kapcsolódásukat egymással, a tevékenységekkel, tanulással és terápiával. Festettünk, csiszoltunk, babot fejtettünk, elhatároztuk, hogy a lovak szomszédságában kialakítjuk azt a teret a kiskertben, ahol mindhárman szívesen és örömmel tudnak időt tölteni.