„Földanyának szilárdsága
Embererőmet táplálja.
Földanyának melegsége,
Akaratom tűzereje.
Én az utam bátran járom,
S szívemet a világnak kitárom.”
A reggelekben – hűvös időben, harmatos fűben – már éreztük az ősz jelenlétét. Napközben aztán visszaköszönt a nyár, olyannyira felmelegedett az idő. Ez olykor próbára tette az erőnlétünket, érzelmi életünket, délutánra elfáradtak a gyerekek.
„Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? De szeretem.”
Szépen formálódik tanyai életünk heti ritmusa, ahogy a mindennapos, a heti ritmusban végzett, ill. az évkörnek megfelelő tevékenységek és tanulás át- és átszövik egymást.
Hétfőn mint a mesebeli három királyfik, mi is három irányba indulunk útnak: elsőként a legkisebbek kelnek útra Tündével és Bernivel, hogy felfedezzék a közeli erdő-mező kincseit, majd a középső két bimbónk háztizsákokkal vagy kiskocsival indul el a zöldségeshez Natasával, és amit csak tudnak leírnak, kiszámolnak, de emellett vidám kalandokat is kieszelnek (mint például a kukoricás meghódítását), a nagyok pedig a reggeli munkák elvégzése után alig várták, hogy a Katlanba induljanak, ahol izgalmas bújócskát játszottak.
Kedden mesterek és kisinasok komoly munkában dolgoztak a konyha-, kovács-, fa-, és pékműhelyben.
„Egy kovács – nem kovács,
Két kovács – fél kovács,
Három kovács egy kovács!”
– tartja a mondás.
Ezt mi is megtapasztaltuk! Dobó Marci tanyai kovácsműhelyében délelőtt három kovácsinas – Endi, Martin és Olivér – kezdte tanulni a kovácsmesterség fortélyait. Izzott a parázs, csengett az üllő, koppant a kalapács, dolgozott a fújtató a gyerekek keze nyomán, formálódott a vas, és ebédre elkészültek az első kések, melyeket büszkén mutattak társaiknak a kisinasok. Délután a szadai kovácsműhelyben folytatódott a munka, ahol a nagyinasok, Léna, Kevin, Nimród és Zoltán dolgoztak.
Az udvari pékműhelyben szakavatott kemencebegyújtó inasok – Nimród és Léna segédkeztek István bácsi mellett, a kenyerek pedig Emili, Marci, Rajmund, Zoltán keze alatt formálódtak.
Közben Orsi konyhaműhelyben is nagy volt a sürgés-forgás – Jázon segített a tízórai és az ebéd előkészületeiben.
A faműhelyben a padkészítő nagy inasokra komoly erőpróba várt a tízórai után. István bácsival elindultak a fatelepre, hogy elhozzák a 4 méter hosszú gerendákat, amikből a lábak fognak készülni. A délutánban pedig a kisebbek vehették birtokba a műhelyt, és lelkesen barkácsoltak. Közben Erzsi mama a konyhában serénykedett.
Szerdán a művészi mozdulatokon volt a hangsúly. Az euritmiában a kisebbek a Rózsavitéz meséjével ismerkedtek, a szakács-kőműves-kovács mesterek mozdulatait gyakorolta Simon-Olivér-Endi, a nagyobbak pedig rézrúd-gyakorlatokat tanultak. A konyhában szemet gyönyörködtető alkotások – mandalaformába elrendezett zöldségtálak és a Milán szilvás szülinapi tortája – születtek Jánzon, Léna és Zoltán segítségével.
Csütörtökön áramló mozgásban voltunk a kinti és benti tereinkben. A nagyobbak nagyon várták, hogy Bernivel és Zsolttal folytassák a Bothmer-játékokat, gyakorlatokat, kötelezést. Majd a volt és leendő olimpikonok Bernivel feltérképezték a környéken a futásra alkalmas útvonalakat. Dia vezetésével elkezdődött a kerti munka: gereblyézés, gazolás, vadszőlőmetszés, farönk vésése, amibe majd kövirózsa és pozsgások kerülnek. A konyhában Marci és Emili segédkezett. A kisebbek a gabonát szemeszgették, őrölték Brigittával, szalmagyújtósokat készítettek Tündével, óriás palacsintát készítettek a homokozóban.
A reggelekben pedig Éva fogadja egy-egy gyermekünket, hogy a kétszemélyes helyzetben, figyelemmel megtámogatva, gyakorlatokkal segítve erősödhessenek képességeikben.
A tanyai hetünket a péntek délutáni munkatársi találkozó zárta.
Izgalmas megtapasztalni, hogyan alakul, formálódik a dinamikája az új gyermekekkel, felnőttekkel, épülő térrel kibővült életünknek. Hogyan alakul a tér és idő egysége, a ritmusok? Mikor jó együtt lenni, és mikor segítőbb inkább a távolság? Hogyan formálódnak a délutánok? Hogyan tudnak új kapcsolódások kialakulni? Hogyan születnek új játékok? Kinek, mikor, hol van a helye, feladata, munkája? Hogy vannak az átmenetek, ki- és belépések? Mi az, ami lehet több, ill. ami már sok?
„Árnyas erdők ösvényein / látták jönni már az őszt.
Lomb hajlongott, levél rezdült / fenn, a tölgyek ága közt.
Szeptemberi napsütésben / vándorolt, míg este lett,
aranyszínt szórt völgyre, dombra, / halat, vadat meglesett.”