Szent Mihály arkangyal, Isten bajnoka,
az Úr kiválasztott erős harcosa,
te vagy, kinek égi hatalma
poklok sötét hadát megrontja.
Bátorítsd félő, gyenge szívünket,
védelmezd a harcban mi szent ügyünket,
vezéreld a jóra éltünket,
hogy elnyerjük üdvösségünket!
Beköszöntött október, az ősz második hónapja, az év legszínesebb időszaka. A fák, bokrok zöld levelei között egyre több a sárga, barna, vörös szín megannyi árnyalatában tűnik elő, és hamarosan olyan hihetetlenül szép színkavalkádban pompáznak, hogy csak ámulunk, milyen csodára is képes a természet. Reggelente volt részünk gyönyörű bíbor-magenta fényű napkeltében; a hullámzó ködpaplan, az ébredező napot eltakaró szürke fellegek látványában és a komor, szürke felhőkből aláhulló esőben. A tanyára vezető utat, a környező erdei ösvényeket már hűvös, nyirkos, igazán őszies levegő járta át, az arcunkon, kezünkön éreztük hűvös érintését. Előkerültek a gumicsizmák, esőkabátok, esőnadrágok is, jólesett a kályha mellett átmelegíteni a kezeket, lábakat. Napközben szerencsére kellemes időben volt részünk, és elvégeztük a Szent Mihály heti feladatainkat: a betakarítást, a búzavetést, Mihály kardjának kovácsolását, a megőrölt gabonából elkészítettük a kenyerünket, cipócskáinkat, kalácsunkat, a hálaadás-asztalunkon számba vettük és hálát adtunk Szent Mihálynak a termésért: „Nap és Föld érleli a termést a nyár fényében. Áldozzuk a szív gyümölcsét a szellemnek a tél sötétjében!”
Borzol a szél fázós reggel
Fák lombjait fújja széjjel
Ágak alatt falevelek
Kupacokban megpihennek
Olyan mintha dunyha lenne
Úgy huppannék egyet benne
Köd már tűnik őszi fénnyel
Színkavalkád messzeségben
Kedvem is jobb, hogy ezt látom
Begombolom a kabátom.