Odaátról egy hívás zeng felém:
A szeretet s a fény ellenségének
Nézz a szeme közé! Csupán ennyi,
Ezt követeli most tőled az angyal!
Csak azt, hogy légy tükör,
Melyben a démon magát felismeri,
És tiszta világosságod őt elégeti
A gonosz önmagában hull darabokra.
A sors ura olyat nem követel,
Hogy kezed bíróként emeld.
Csak azt, hogy igazságban élj
A szellem maga az, ki megítél.
Albert Steffen: Mihály vers
Strassenreiter József fordítása
Elérkeztünk a szeptember hónap legkiemelkedőbb napjához, Szent Mihály napjához. A természetben, az időjárásban változás áll be: az idő hűvösebbre, borongósra, esősre, ködösre fordul, ilyenkor szakad meg a fű gyökere, a halak a víz fenekére húzódnak, megkezdődik az őszi vetés. Szent Mihály napja az ősi napéjegyenlőség tájára esik, ott áll a tél kapujában. Az őszi napéjegyenlőség után kezdetét veszi az elmúlás. Véget ért az érés időszaka, megtörtént a betakarítás és az emberek számot vetnek földi, lelki, szellemi gyarapodásukkal. Szent Mihály az angyali seregek fejedelme, karddal és mérleggel a kezében minden évben eljön, és segít nekünk e nehéz feladatban helytállni. Komoly akaraterőre van szükségünk kiállni a megmérettetésre. A nappal – éjszaka, tavasz – ősz, születés – halál örökös körforgásában soha nem késő erőt merítenünk Szent Mihály hatalmas alakjából a megmérettetésre, bátorság, kitartásra. Mihály tekintetének fényénél az ember felismeheti, mit tett jól vagy helytelenül. Mérlegel.
A tanyai mindennapjaikban is megjelentek a Mihály időszak e minőségei: a gyerekek fantasztikus elszántsággal minden reggel újabb és újabb próbatételek elé állították magukat az egyensúlygyakorlatokban. Áhitat, együttérző figyelem, izgalom kísérte a gyakorlatokat. Nagy öröm volt látni, hogy milyen erőfeszítéseket tettek, mennyire komolyan vették! Ebbe a hangulatba, áramba Csipke is bátran be tudott kapcsolódni, Tündével futott és sétált, majd ahogy a többiektől látta, a fejére tette a babzsákot, felmászott a pallóra és miután megtalálta az orientációs pontot, kitárta a karját és elindult sasként előre. Abba sem akarta hagyni!
Napközben az akarat edződött a kovácsműhelyben, a kitartás a konyhai, kerti feladatokban, a figyelem a formák követésében, a számolásban, a lelki erő a történetek képei által. A szünetekben, szabad játék során megküzdöttek az egymásra figyeléssel, a külső és belső erőkkel való bánással, az együttműködéssel, váratlan helyzetekkel.
