„Ősszel a fa nem zöldség,
hanem sárgás pirosság,
Tiszta is, mert folyton fürdik:
lassú esők kimossák.
Míg tényleg eső esik,
a fák alatt nem ázol,
de ha elállt, a nyakadba
Száz csepp csurran a fákról.”
Lackfi János: Őszi színek részlet
Hétfő reggelre hirtelen kereket oldott a nyár, a helyére lépő ősz pedig ráterítette szürke köpönyegét a tájra és a Kicsi Szép Tanyára. A szürke fellegekből egész nap – kisebb-nagyobb szüneteket tartva – esett a már régóta várt, éltető eső. A vízfüggönylepel hirtelen lehűtötte a levegőt, előkerületek az esőkabátok, pulóverek, gumicsizmák, és a gyerekek a földhöz, növényekhez hasonló örömmel üdvözölték az arcukra hulló, fejükön koppanó, virgonc esőcseppeket!
A hét többi napján is igazi őszi, szeptemberi hangulatban, időjárásban volt részünk. Éreztük a hűvös reggelekben az ázott avar fanyar illatát, a szürke égbolton átszüremlő sejtelmes fényeket. Figyeltük az égbolton csoportba verődő madarakat, a szántóföldön lakmározó seregélyeket, varjakat; az esőben előbújó csigákat, gilisztákat, bogarakat. Napközben az ősz enyhe melegével is megajándékozott bennünket, így kellemes időben tudtunk a szabadban étkezni és munkálkodni.
A második héten már szépen formálódik tanyai életünk, ahogy a mindennapos, a heti, ill. az évkörnek megfelelő ritmusban végzett tevékenységek és tanulás át- és átszövik egymást. A kertben az őszi munkákat végezzük: a termésünk (főleg paradicsom, sóska) betakarításán, a betakarított termés – hagyma, gabona – feldolgozásán; a magfogáson, az ágyások megtisztításán, a lehulló levelek gereblyézésén, elhordásán, a komposzt megújításán dolgoztunk. A konyhában az idényzöldségekből és -gyümölcsökből készítjük a finom ételeinket, a héten szilvából lekvárt is főztünk, körtéből tortát sütöttünk. Kedden kiscipó sül a sütőben, szerdán kenyér a kemencében. A kovácsműhelyben tűzcsiholó lándzsahegy, kampó formálódott a tűzben. Mindeközben formákat jár a gyerekek keze, lába; ami aztán füzetbe is került. Mindig van mit meg- vagy kiszámolni, kimérni és lejegyezni. A mozgás, legyen az természetjárás, úszás, euritmia, gimnasztika vagy szabad játék, a mindennapok szerves része, ahogy a lelket gazdagító életkori történetek is. Izgalmas megtapasztalni, hogyan alakul, formálódik a dinamikája az új ill. növekvő gyermekekkel, bekapcsolódó felnőttekkel kibővült életünknek. Hogyan alakul a tér és idő egysége, a ritmusok? Mikor jó együtt lenni, és mikor segítőbb inkább a távolság? Hogyan alakulnak új kapcsolódások? Hogyan születnek új játékok? Kinek, mikor, hol van a helye, feladata, munkája? Hogy vannak az átmenetek, ki- és belépések? Mi az, ami lehet több, ill. ami már sok? Milyen új erők, képességek születnek? A kérdésekből megélések, tapasztalatok, felismerések születnek nap mint nap!