Figyelj, figyelj csak, Kedvesem,
az ősz suhan itt csendesen,
s ahova tündérujja ér,
aranyszín lesz a zöld levél.
A naptárunkban beköszöntött a szeptember, s bár az ősz a természetben még csak nagyon szerényen és csendesen mutatja magát, és a napjainkat továbbra is a nyári forróság járja át -, a Kicsi Szép Tanya udvarát ismét vidám gyermekzsivaj töltötte be.
Az embert és a természetet is próbára teszi ez a szokatlan meleg. A poros, száraz, repedezett földön tikkadt a fű, hervadtak a virágok; a fák, bokrok körül pedig egyre vastagabb a zizegő avartakaró, mert a forróságban a levelek idejekorán sárgulnak, barnulnak és hullanak a talajra – a nyári melegben elfáradt természet már a ruháját cseréli. A hőség ellenére is észrevehető, és az ősz beköszöntét jelzi számunkra, hogy rövidülnek a napok: a Nap reggelenként később ébred és nem emelkedik olyan magasra, este pedig korábban nyugovóra tér. A hajnalok és esték már hűvösebbek, s napközben a hőmérő még nyarat mutat ugyan, de a kifinomult orrúak már érezhetik az ősz jellegzetes illatát.
„Szép úton járok…” – Milyen örömteli egy olyan közösségben kezdeni az új tanévet, ahol gyerekek, felnőttek egyaránt sorstársakként, barátokként hívják egy közös körbe egymást, hogy bizakodva, együtt izgulva, egymást erősítíve nézzenek a következő év feladatai elé!
„Szép út előttem…mögöttem…alattam…felettem” – Az énekekből, mozdulatokból „közös tér és közös(s)ég” alakul, amelyhez most három új család is csatlakozott.
„Nyitva van az aranykapu” – melyen át kis és nagy Rügyek (ezúttal tizennyolcan), szüleik és a munkatársak kíséretében vidáman bújtak át, hogy birtokba vegyék a megújult, megszépült tereket, és tegyék a dolgukat nap mint nap.